Lehet, hogy a depresszió egy figyelmeztetés, hogy elvesztettük a kapcsolatot a szívünkkel, és a bolygóideg nem közvetíti az onnan áramló életerőt a testbe?
Az idegrendszerünk és a testünk nem ellenségünk, nem büntetni akar a depresszióval vagy a depressziószerű tünetekkel, hanem csak figyelmeztet, hogy valami nem kielégítő az életünkben, valami nem úgy funkcionál, ahogy kellene. Hogy elvesztettük a kapcsolatot valami csodálatossal, valami mély megnyugvást és életörömet adó dologgal, vagy legalábbis a kívülre irányított túlzott fókusz által leválasztódtunk annak kikezdhetetlen erőt és derűt adó aspektusairól. („A figyelmeztetés” tudatosságot feltételez, és hát ez is mutatja, hogy tudatos erők, a Felsőlélek erői irányítják a belső folyamatainkat is, de ez egy másik történet.) Hogy megtaláljuk a kulcsot, hogy mit vesztettünk el, és hogyan nyerjük vissza a kapcsolatot, a Rámájanához, a legősibb pszichológiai tanulmány és gyógyító történet valóságához fordulunk. (A most következő történet minden szava jelentőséggel teli a megoldás és értelmezés tekintetében.)
Történt ugyanis, hogy Rávana démon csalárd módon elrabolta Ráma király hitvesét, Szítá dévít, és Srí Lankára hurcolta. Éppen egy erdőben voltak száműzetésben, mikor az elrablás megtörtént, Ráma rendkívül zaklatott állapotba került. Vádolta az erdőt, a fákat, a folyókat. Kiáltozva bolyongott az erdőben. Egzisztenciális összeomlás küszöbén volt. Annak a határán, hogy a legmélyebb depresszióba merüljön. Hogy elveszítse a kapcsolatot másokkal, hogy elvágja magát a belső érzelmi áramlástól és erkölcsi tengelyétől, és azt mondja, hogy nincs értelme az életnek. De elveszítette az aktivitását, és látszólag elveszítette az életerejét is, mert mindaddig, míg Sugríva és Hanumán meg nem jelennek, és fel nem ajánlják a segítségüket Szítá felkutatásához, addig Úr Rámacsandra szinte cél nélkül létezik.
Azonban Hanumán emlékezteti Úr Rámát arra, hogy ki is ő, mik a céljai, és hogy megvan az ereje, hogy visszaszerezze a szíve kincsét, a szerelmét. Ekkor Úr Ráma új erőre kap, az eddig elfojtott dühe, amit Rávana ellen táplált, most felszínre kerül, és cselekvésre ösztönzi. Hanumán csapatai Szítá keresésére indulnak, és mikor Hanumán megtalálja Szítá dévít, a csapatok különleges kövekből hidat építenek Srí Lankára, ahol megtalálják Szítá dévít, és legyőzve az önös vágyak démonát, Rávanát, újra egymásra talál az isteni pár. Úr Ráma szó szerint visszakapja az életét.
Azáltal, hogy Ráma, aki maga Isten, kerülhet kétségbeesett, a legmélyebb depresszióhoz vezető állapotba, és nem pozitív gondolkodással, akarattal és egyéb fals technikákkal lesz túl rajta, és azáltal, hogy megengedi magának a fájdalmat, azt tanítja számunkra, hogy a depresszió nem egy büntetés, nem magunkat kell vádolni bármiért is a depresszió kapcsán, hanem az pusztán „csak” egy természetes figyelmeztetés, hogy valami mélyebb probléma van az életünkben, és valamit vissza kell nyernünk. Valami nagyon fontosat, ami elveszett az életünkből.
Számunkra ez azt mutatja, hogy elveszítettük a kapcsolatot a szívünkkel. Mert a szívünkben tükröződik a valódi isteni lét: a szeretettel átszőtt lelki létezés és kapcsolatok világa. És ennek sugarai, ennek ereje vonz, hív magához, és adja az irányt a derűvel, erővel, a boldog, mély és megnyugtató pillanatokkal még akkor is, amikor nem vagyunk igazán közel hozzá. A hétköznapi, kiegyensúlyozott, derűs napjaink is ebből az erőből táplálkoznak. De van, mikor még ezektől a jelektől, ennek erőt adó energiáitól is elzárjuk magunkat azzal, hogy az elménk túlzottan kifelé fordul, vagy hagyjuk, hogy a külvilág erői elvonják a figyelmünket, és nem veszünk tudomást a jelekről, melyek belülről vezetnének haza, a valódi élet felé.
Mert minden erő, minden életet adó aspektus onnan, belülről jön, és a depresszió azt jelzi, hogy elveszítettük, elnyomtuk ezt a befelé, a belső valónkhoz való kapcsolódást, vagy valamelyik aspektusát. Elveszítettük a kapcsolatot a belső erőnkkel, az intuíciónkkal, az érzéseinkkel, az erkölcsi tengelyünkkel, belső motivációnkkal, vagy ezek közül valamelyikkel. De azáltal, hogy Úr Rámacsandra nem marad egyedül, a kapcsolatai segítik, mellette állnak: Laksmana és a később megjelenő Hanumán mellette állnak, nem fordul át mély depresszióba. A szív nem belülről, hanem a kapcsolat, a kapcsolódás által nyílik. Hanumán a tiszta hit hegyeket megmozgató erejét testesíti meg. Igen, ez hoz vissza abból az állapotból.
Emellett Rámacsandra megengedi, hogy a fájdalom átjárja, nem ijed meg tőle, nem fojtja el, így a szívével való kapcsolata nem záródik el teljesen. Aztán eljön a fordulópont: amikor a keresés értelmet nyer (!), irányt kap (!), akkor a szenvedésből küldetés válik, és az életerő is visszatér. A depresszió egyben elfojtott harag is. Az elfojtás akkor születik, mikor azt gondoljuk, hogy nem tudjuk megtenni. A cselekvés pedig abból az érzelmi állapotból születhet meg, hogy „meg tudom tenni”. A harag ilyenkor felszabadul, és nem hagyjuk, hogy a valódi életünket bárki vagy bármi is elvegye tőlünk. Amikor újra felkutatjuk a szívünk mélyén az életünk értelmét, a legfontosabb céljainkat, és újra elkezdünk azokban hinni, akkor a hit ereje meghozza az erőt.
Ez utóbbit csodálatosan jelképezi az, hogy amikor megtudják, Rávana hol tartja fogva Szítá dévít, a csapat hidat épít Indiából Srí Lankára, hogy Úr Ráma kapcsolatba kerüljön a szíve kincsével, a párjával. A szív, a csitta, az elménk valóságot közvetítő, tükröző aspektusának a lakhelye. Ott lakozik minden, ami valódi erőt és boldogságot tud adni az életünkben. A bolygóideg pedig ennek a testi hordozója. Nem véletlenül az információk 80%-át a szívből az agyba továbbítja. (Vagyis nem az agy irányítja a szívet, hanem a szív az agyat.) A depresszió során a szív elveszíti a kapcsolatot a bolygóideggel: bezár, lefagy. Mert a bolygóideg egy idegrendszeri híd. Híd a szívünk és a testünk között. Ha ez a híd lezár, akkor a szív nem tud erőt, energiát, valódi érzelmeket, intuíciót, víziót, célt adni a test többi részének. De amint a fentiek szerint újra megnyílik a kapcsolat, akkor a szívünkkel, a valódi életünkhöz vezető útmutatással újra kapcsolatba kerülünk, és újra cél, remény, derű és harmónia jelenik meg az életünkben. Úr Ráma megtalálja a szívét, és az (idegrendszeri) híd által újra kapcsolódhat hozzá. Isten újra kapcsolódhat az Istennőhöz, a férfi energia a női energiához, az értelem az érzelemhez: a szívéhez.
