A szeretet olyan mint a tűz. Ha sok a vágy: a birtoklási, irányítási vágy, és az ebből fakadó félelem, illúzió benne, akkor füstöl, csípi a szemet.

Minél áthatóbb a füst, annál több szenvedést okoz, annál kevésbé vagyunk képesek tisztán látni. Ilyenkor a kínok kínja benne létezni. Azonban a tűz lényege a láng. Ha eloszlik a füst, csak a tiszta láng marad, ami fényt és állandó meleget ad, és megvilágítja a környezetét, a maga valójában láttatva azt. Ez a hasonlat sokat elárul a valódi szeretet természetéről.
A valódi szeretet mindig ott van, az működteti mindhárom világot. De van mikor a füst áthatóbb, van mikor kevésbé. Azért olyan égető és fájdalmas, mert a füst is a valódi szeretetre emlékeztet, azt célozza, annak a melegére vágyik az is, akit a füst irányít és befed. És azért annyira fájdalmas, mert hordozza a tiszta láng és melegség emlékét, hiszen minden abból fakad. De a füst soha nem hozza el a tiszta lángot. És minél nedvesebb a fa, amivel a tüzet tápláljuk, annál áthatóbb és fullasztóbb a füst. A nedvesség pedig a mi önös motivációnk. Kereshetjük a gondolatnélküliséget, pozitív energiákat, a „jóságot” stb, de a füst mindig ugyanerre az okra vezethető vissza, és nem másra.

És amíg a füst csípi a szemünket, nem tudjuk megítélni sem a valódi szeretetet, sem a lángot tisztábban hordozókat. Aki a nemi és birtoklási vágy viszonyaira épülő világ füsttől elhomályosult szemű Mekk mestereire, filmjeire, ítéleteire támaszkodik, az a füstöt táplálja, nem a tiszta lángot. Aki a szeretet nevében, a szeretet mozgalmában a presztízsre, követőkre hajt és még a nemi és birtoklási vágy rabja, az jobb ha megfontolja, hogy kiknek és milyen mértékben adhat tanácsot, kiket milyen mértékben ítélhet meg (Vaco vegam…)

Mert a szeretet nem kontroll, nem félelem és nem birtoklás. A szeretet szabadság, elfogadás és bizalom. A szeretet tiszta szerelembe fordítja minden érzésedet, és megnyilvánítja a valóságot. Az új idők új hajnalt, új harcot, új küldetést hoznak. Bele kell állnunk a valóságba a tiszta szeretet felé vezető úton. Már nem veheti el senki tőlünk azt az Úr Ramachandra, védelme alatt. Úr Ráma maga a tiszta láng, a tiszta fény, és ma ünnepeljük a győzelmét Rávana, az önös vágyakat megtestesítő démon fölött. Mert a valóság fénye, a tiszta szeretet végül mindig győzedelmeskedik.