Az Uddhava Gíta ősi útmutatása alapján

1. lépés: Meg kellett tanulnunk kívülről látni magunkat és a történéseket, hogy a hamis ego ne tudjon bevonzani az álomszerű azonosításba és elfeledtetni velünk, hogy tiszta, boldogsággal teli örök lelkek vagyunk. Minél inkább kívülről tudjuk nézni a történéseket, annál inkább elvesztik az uralmukat felettünk.

2. lépés: Meg kell értenünk a szívünkkel, hogy nem mi vagyunk az irányítók. Azért félünk MINDIG, mert irányítani akarunk(!!!) Azért szorongunk, mert félünk attól, hogy mi lesz, ha elveszítjük a saját irányításunk (illúziójának) biztonságát. És minden: a félelem, a reményvesztettség, a komplexusok, a depresszió, azADHD, stb stb. mind ebben gyökereznek. Ennek felismerése az elengedés végső esszenciája.

3. lépés: Mivel általában a hamis ego által átitatott elme negatív programjai (függőségek, félelmek, önigazolások stb), uralják az agyunk jutalmazó rendszereit, hormon válaszait, azokat csak pozitív érzelmekkel lehet felülírni. A pozitív érzelmek, ha megfelelő tudással, megfelelő helyre, személyre vannak irányítva, akkor a felemelkedés kulcsaivá válhatnak. A valódi alázat is valójában az, mikor megfigyelők tudunk lenni. A hála, az alázat, az önátadás mind olyan pozitív érzelmek, melyek elvihetnek a valódi ébredés: a valódi szeretet kapujába.

4. lépés: Az Uddhava Gita tanácsa szerint magunkhoz kell ölelni, ami történik. Odaadással, önátadással. Bármi történik. Ettől még messze vagyunk, de nagyon fontos megértenünk, hogy amit okoz bennünk a történés, azt kell magunkhoz ölelni pozitív érzelmekkel (és nem azt, aki a negatív dolgot teszi veled, illetve nem magát a történést – hiszen azt kívülről kell tudnunk látni). Mert minden azért történik, hogy felébredjünk. Igy tanuljuk meg, amit tanít a helyzet. Ezt megtanulva elérjük a valódi szabadságot.

5. lépés: Ha mindenben meglátjuk, hogyan kapcsolódik Istenhez, akkor már egyenesen a „kapukon dörömbölünk”. A legjobb példa a fájdalom átlényegítése, amiről már sokat írtam korábban. Ha szíved ébredezni kezd és meglátja, hogy a fájdalom valójában az Istentől, az otthonunktól való távollét fájdalma, akkor annak eredeti mibenléte is kezd majd megnyilvánulni: mint a boldogság, a szeretet egy aspektusa. Ha bármit, ami történik, magadhoz tudsz ölelni negatív érzelmek nélkül, puszta önátadással, akkor kezdetét veszi az élet valódi tánca. Az ölelésed jutalma az élet gyönyörű, édes tánca lesz… és a valódi ébredés.