Gyakran halljuk azokat a szinte elcsépelt frázisként ható kijelentéseket, hogy „hallgass a szívedre” és hogy az „út belül van”.

De ha a szív nem tiszta, hogyan hallgathatunk rá? És ha belül káosz van, és annyi féle hangot hallunk „belülről”, akkor hol is van az a „belső út”? Hiszen a gyűlölet, a félelem és minden más negatív program is „belülről” jön.

1. Az elme a szívben van. És (nem annyira) csodák csodájára egy fantasztikus tudományos felfedezés a 90-es évekből megint a Védákat igazolja, és megkérdőjelezi a téves elképzeléseinket: Dr Armour felfedezte, hogy a szívben is van egy „kis agy”. Ez a „kis agy” 42 ezer olyan neuronból áll, mint az agy neuronjai. Vagyis olyan mint az agy. (A szám nagyságrendileg közelít a Védák által megadott nadik számához) És ami még meglepőbb: az agy és a szív közötti csatornák 90%-a a szívből az agy felé megy. Tehát a szív irányítja az agyat, a szívben lévő elme irányítja az életünket. Az agy csak olyan mint egy hardver, amit használ.

2. Szeretjük azt hinni, hogy az ember racionális lény, miközben alapvetően érzelmi lény. És vannak, akik el akarják hitetni velünk, hogy pusztán a gondolkodás hullámain kellene végső soron felül emelkedni, miközben az érzelmek, és az érzelmeket irányító motivációk a valódi, és a gondolatoknál mélyebben fekvő alapjai annak, ahogyan a világot látjuk, érzékeljük. A döntést mindig a hétköznapi, érzelmi elme, a manasz hozza meg. A döntés alapja pedig az, hogy szeretem, nem szeretem az adott dolgot (rága-dvesa). Ez irányítja az életünket tehát, nem az agy vagy a szív ellentéte. Erre a szeretem-nem szeretem működésre pedig nagy nyomást gyakorol a szennyezett chittából (tudatalatti, tudattalan) érkező késztetések, lenyomatok.

3. A szeretem-nem szeretem programot irányíthatják negatív lehúzó programok és pozitív felemelő programok is. A lehúzó programok a tudatunk ahanakara funkciójától (mely a tudatot befedő szennyezettségtől és „vastagságtól” függő erősségű, hisz a szennyezettség alapja az ahankara) jönnek, a pozitív programok pedig a buddhitól, az intelligenciától. És ismét nem meglepő módon ez a három funkció megfeleltethető modern elméletekkel: Az ahankara, a hamis egó az agytörzs, a manasz a limbikus rendszer, a buddhi pedig az agykéreg funkciójival feleltethető meg.

4. De mindez nem azt jelenti továbbra sem, hogy az „agyunkra”, vagyis az intelligenciánkra kell mindig hallgatni, mert a buddhi nem pusztán a mechanikus intelligenciát jelenti. A valódi intelligencia az, amikor látjuk és értjük a valóságot, és az inkább intuitív alapú. (Az univerzális, isteni intelligenciából merít) A valóság fényét, a valóság hangját kell kutatnunk tehát, ahogyan belül kezd egyre inkább megnyilvánulni.

5. Ezt viszont a létünk tisztításával tudjuk megtalálni. Azért kell a létünket tisztítani, hogy az ahankara (a hamis egó) által teremtet álomvilágunk sűrű felhőjén átszűrődve egyre több fényt kapjunk, és végül a felhők eltűntével megpillanthassuk a fény forrásául szolgáló, végtelen boldogságban úszó és változatos valóságot: Isten világát – ami most is mindent áthat. Sőt: nincs is más rajta kívül. Csak a mi álomvilagunk illúziójának foka befolyásolja az átszűrődő, valóságot láttató fény „erejét”, tisztaságát.

6. Mert a valóságban egyek vagyunk az élettel, a belső „láthatatlan nap” élő világával: Isten világának a részei vagyunk, csak most a hamis egónk álomvilágába szédülve érezzük úgy – jogosan -, hogy el vagyunk vágva tőle, el vagyunk vágva az élettől. Azt, hogy külön vagyunk az élettől, hogy különbözünk Tőle. – Ez a dualitás, a kettősségek világa, ami csak egy rossz, de valóságos álom. (Egyben ez teljesen leírja a dualitás és az igazi egység valódi mibenlétét.) Az élet az életre reflektál, és minden élővé válik körülötted, mikor felébredtél. Sőt, már azáltal is, hogy kezdesz ébredezni. Mert mindannyian egyszerre vagyunk egy álomvilágban, és kezdünk ébredezni. Mindig amikor szépséget, szeretet és valódi kapcsolatokat látunk felvillanni a világunkban, az már az ébredés része. És amikor már valóban felébredtünk, akkor válik a kint és a bent eggyé. Akkor lesz az kint, ami bent, és lent az, ami fent. De ehhez a Nap felé kell fordulnunk, a belső láthatatlan napot: Istent és az Ő valóságát kell keresnünk, majd látnunk minden tapasztalatban…