Biztosan neked is feltűnt már, hogy minél fejletlenebb egy élőlény tudata, annál inkább az anyatermészet harmóniájába merül.

Úgy értem, hogy annál inkább „tudja”, hogy mit kell tennie, hogyan kell az isteni rendbe simulnia. A természetben minden olyan természetesen és valami végtelen intelligencia mentén történik. De pont mi, az emberek, akiknek legfejlettebb a tudata, és akinek leginkább értenie kellene mindezt, mi vagyunk a legtanácstalanabbak. És a tetteinkkel mi tűnünk a legkevésbé intelligensnek. Ugye te is érzékeled a súlyos ellentmondást? Ha láttad már a csuklyás vöcsök szívszaggatóan szép násztáncát, ha elgondolkodtál már a pingvinek vándorlása elképesztően összetett és intelligens lépéseinek sorozatán, vagy az egysejtű gyárhoz hasonlatos összetettségű működésén, vagy ha csak egyszerűen felmerült benned, hogy a vándormadarak miért repülnek V alakban, netán ha rácsodálkoztál már a fák, növények egyre mélyebben feltárt érzelmi életére, akkor biztosan elgondolkodtál, hogy hogyan tudja mindezt szinte öntudatlanul, fejletlenebbnél fejletlenebb tudattal véghezvinni az élővilág? Olyan mértékű és mélységű intelligencia nyilvánul itt meg, amit mi, az élővilág többi egyedénél tudatosabb, intelligensebb lények is alig tudunk át- és felfogni. Csak kapizsgáljuk a mélységeit…

Igen, az első kérdésre az intelligens tervezettség a válasz. Az isteni rend és intelligencia vezényszava mindent átsző. Az univerzum és az élő szervezetek felépítésétől kezdve a napfelkelte szépségén, és az élőlények érzelmi életén át, annak minden szintű működésig mindent áthat… Vagyis minden erre épül. De ha ez így van, akkor lehet, hogy a növények és az állatok boldogabbak, mint mi? Mert nagyon úgy tűnik, ha jobban megnézzük. Hiszen ők jobban az isteni rendbe merülnek. De vajon egy fa mennyire tudja az érzelmeket, netán a boldogságot valóban megélni, átfogni a tudatával? Minél fejletlenebb a tudata, annál kevésbé…

A növényeken, állatokon keresztül is az Isteni energia áramlik, az isteni tudatosság nyilvánul meg. Csak ők erről még nem tudatosak. Mert éppen a tudatuk istenire történő ráébredésének a tanulási folyamatát végzi a természet. Az élőlények tudati evolúciója tehát, ami történik. A növények és állatok az életükön keresztül tanulják (újra), hogy csak és kizárólag az isteni rendbe merülve, átadva magunkat az isteninek tud az élőlény valóban élni. De mivel az ő tudatuk még korlátozott, nincs szabad akaratuk, így ezt megélni nem tudják igazán. „Csak” az isteni energia „kondícionálja” így a tudatukat, hogy megtanulják, hogy mi a valódi élet működése!

A reinkarnációs evolúció lépcsőin az emberhez érve a tudatosság és a szabad akarat kinyílik, és lehetőséget kapunk arra, hogy azt, ami a természetünk, és amire a növényi és állati léttel tanított az isteni energia, magunktól is alkalmazzuk: hogy az isteni intelligenciára hagyatkozzunk, az isteni rendbe simuljunk, hogy aztán rádöbbenhessünk az isteni játék végtelen boldogságára… Mert az egyenlet a szabad akarattal válhat csak teljessé!!! Ez az, amiért a tudatosság is létezik. Csak a szabad akarattal, önálló rádöbbenéssel lehet csak teljes az élet, teljesítheti be a funkcióját a tudatosság. Mert a szeretet csak szabad akaraton alapulhat.

Az élet harmóniáját, a szeretetet, melynek velejárója a boldogság, csak akkor tudjuk a maga valójában: Istennel, Krisnával „a képben” megélni, ha szabad akaratunkból és saját tudatosságunkat fejlesztve ismerjük föl az isteni rendet és a szabad akaratunkból kapcsolódunk rá az isteni energiákra… Akkor megnyilvánul a csoda, mely a gyermekkori mesékben fölsejlett, melyre minden külső és belső kutatásunk valójában irányul, amit szomjazunk a víz ízében, amit könnyezünk a naplementében, ami megcsillan a szeretteink szemében… Krisna végtelenül gyönyörű szeretetteli világa és a hozzá fűződő örök, szeretetteli kapcsolatunk ez… azért vagyunk itt, hogy ezt újra megtanuljuk a növényi, állati, majd emberi tudatosság útján…