A tudatunk olyan, mint egy lótusz virága. Az élet csodája, ahogyan a lótusz éjszaka bezárja a szirmait, nappal, a nap fényére azonban kinyílik.

Ugyanígy nyílik ki a tudatunk a valóságra, Isten valóságára. És ez nem valami elvont elmélet. Te is tapasztalatod percről percre, napról napra ezt a kinyílást, és persze a tudatod szirmainak bezáródását is.

Emlékszel, mikor egyszer csak olyan érzéseket éreztél egy zeneszám hallgatása, egy könyv olvasása vagy a természetben merengő séta közben, amiről nem is sejtetted, hogy benned vannak? Vagy egyszerűen csak szeretteid szemében láttad meg a csodát? Netán az emlékeid mélyéről ontotta bódító illatát valami ismeretlen csoda? Vagy a szíved mélyén mindig is tudtad, hogy egykor zöldebb volt a fű, kékebb volt az ég, kicsattanóak voltak a nevetések, szívből jövőek a kapcsolatok…egykor szeretetben úszott a valóság? De mire nyílik a tudatunk ilyenkor, és aztán hová illan el ez a szépséges világ? A világ, melynek hiánya porcikáról porcikára, idegszálról idegszálra, és emlékről emlékre emészt föl, majd tesz a hiány függőjévé.
Amikor a lótusz kinyílik, az egész világra rálátása van. Amikor bezáródik, akkor csak a hamis egó által teremtett sötétség által elhomályosított, illuzórikus létet, a saját kis, bezárult, beborult világát látja. (Ez a mátrix, az anyagi világ virtuális valósága, hamis egótól fűtött álma.) Minden tiszta, boldog pillanat egy nagyobb rálátás a valóságra, vagyis a tudat tágulása. Rálátás Isten tudtatára. Aztán általában a tapasztalat elillan, a lótusz szirmai visszazáródnak. De van ami megmarad, vagyis nem záródnak vissza teljesen a lótusz szirmai.

Vannak mesterséges szerek, amelyek elősegítik a tudat tágulását, pl. a kábító- mámorító szerek, és a manapság népszerű gyógyító növények. Azonban más-más módon, de ezeknek mindig az a vége, hogy a tudat visszapattan. És minél durvább a szer, annál nagyobbat üt a visszapattanás… a kinyílás „minősége” a tudat állapotától is függ. Mert sokszor pusztán a sötétség kulisszái mögé való rálátás valósul meg, és nem a fény világára nyílik ki a tudat ilyenkor. A tudat lótusza azonban csak természetes úton tud tartósan, visszafordulás nélkül a valóságra nyílni: valódi tudatossággal és önátadással teli meditációval.

A tudat tágul, mikor koncentrált, mikor a figyelmünket koncentrálni tudjuk. A boldogság titka a jóga írások szerint a tudat tágulása, hogy egyre nagyobb rálátásunk van a valóságra. Nem teljesen eggyé válunk vele(!), hanem nagyobb rálátásunk lesz. Mert a szeretet, és a szeretetből szőtt valóság mindig ott van, csak a hamis egónkkal korlátozzuk be annak tapasztalatát. A koncentrációnak és a figyelem tisztításának több része van. Az ászana a testet tisztítja, a pranayama a légzést tisztítja, de a mantra az elmét, a testet, a légzést a beszédünket is tisztítja. A mantra harmónikusan integrál a létezésbe, harmóniába hoz azzal. Patanjali azt mondja, hogy a leghatékonyabb módszer a samadhi (valódi boldogság tudatállapota) elérésére a japa, vagyis a mantra-meditáció. De ahhoz, hogy a mantra-meditáció megfelelően működjön, van még egy fontos feltétel.

A tudat tágulása, tisztulása és a boldogság útján általában eddig szoktak eljutni:
“Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaid!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteid!
Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed!
S ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”

Azonban van ennél tovább is. A következőket írnám a fentiek elé kezdetként (Így olvasd egybe és érthető lesz a mélyebb valóság felé vezető út):
Ügyelj a motivációdra, céljaidra, mert az szabja meg az érzelmeidet.
Ügyelj az érzelmeidre, mert az szabja meg a gondolataidat… (Ezután jöhet a többi, fentebb leírt szint.)

A végső motivációnkig kell tehát eljutni leásni, és megérteni, hogy nem mi vagyunk a kontrollálók, nem mi vagyunk az irányítók, nem mi vagyunk az élvezők. Mert a tudat, a világ Isten, Krisna tudata. Mi szerves fraktálszerű részei vagyunk ennek a tudatnak, és nem tudunk függetlenek lenni Tőle, csak egy illuzórikus, virtuális világban. Mi szemlélők és befogadók vagyunk. A szabad választásunk abban áll, hogy a kinyíló tudat és a valódi szeretet boldogsága felé vezető isteni energiákra és isteni tervre hangolódunk rá, vagy a bezárulást, sötétséget szolgáló hamis éntudat energiáira.

Amint ezt a mélyen megérezzük és kezdjük megélni, valóban kezd kinyílni a tudatunk, és ezzel a világ is, mert ez a létezés végső titka. Kezdjük megtapasztalni, hogy a valóság leírhatatlanul csodálatos és végtelen boldogsággal teli.