Pusztán megszemélyesített erők a hindu félistenek és Isten, vagy (ennél az önigazoló humbugnál) mélyebb dolog van mögöttük?

Erről fog szólni pár védikus fogalom értelmezése a következőkben.

A félistenekről
Képzelj el egy programot, játékot, netán a mátrixot, amire rá vagy kapcsolva, és ahol különböző algoritmusok irányítják a játék működését. Adminisztárorok felügyelik azokat. Ilyen programok pl az érzékeink (Indra) és az intelligenciánk (Brahmá) is. Programok és egyben személyek is. Általában ők egyéni lelkek, akiknek mint egy számítógépes játék adminisztrátorainak, nagyobb rálátása és cselekvési jogosultsága van a játékra (az anyagi lét álmára), mint egy egy egyszerű léleknek.
Ami fent az lent… – és még tovább

De miért kellene egyben személynek is lennie a világot irányító programoknak? Mert ami fent, az lent: vagyis a modern tudomány szemével ugyanez: mert a valóság fraktálszerűen épül fel, és egy személytelen tulajdonság mindig valakinek a tulajdonsága. Csak van, amikor egy hangya nem látja hogy a tenyér, amin mászik, az valakinek a tenyere: A védikus tudomány egyik alapja a következő hármasság: a „fent”: az univerzális összetevők (adidaivika), a „lent”: az anyag, a kinti világ (adibhautika) és a „bent”: az elme, a kognitív világ (adyatmika) „egyenértékűségének” elmélete. Vagyis amit mi tapasztalunk világként, ebből a három összetevőből áll és ezek igazából egyek, és egymás nélkül nem tudnak működni, illetve egymásban tükröződnek (fraktálszerűen).

A világ mint egy árnyjáték – a valóság szintjei

A mi világunk olyan, mint egy árnyjáték. Ázsiában többfelé láthatjuk, hogy bábjáték zajlik, de közben csak a bábok vászonra vetülő árnyékát látjuk. Pont ilyen a világunk is:
1. Bhur: A „lent”: az anyag, a kinti világ (adibhautika)
A durva anyag a vászon, amire a kép, a bábok árnyéka vetül. Ez a kép, amit külső valóságként érzékelünk a világról. A „kézzel fogható”, szagolható, tapintható, látható valóság.

2. Bhuvah: A „bent”: az elme, a kognitív világ (adyatmika)
Mindezt az előbb leírtakat mégis a fejünkben rakjuk össze, mindez az elménkben összerakott képként jelenik meg. És érzelmek társulnak hozzá, érzékeljük a dinamikáját, jelentést tulajdonítunk a történéseinek, elkülönítjük a formáit stb. Vagyis a közeg, amin keresztül az egészet látod, a bábúk mozgása (energiája), és az ebből fakadó érzelmek, az eredetei vászonra vetülő képnek az eredetét jelentik. Vagyis a durva anyag a finom anyag (pránikus test, elme, intelligencia) mozgását, formáját, szerkezetét követi, annak „amsája” (fraktálszerű, szűkebb halmazt jelentő része). Fraktálszerű, mert tükröződik benne, mint ahogyan a fa törzse és ágainak elágazásai tükröződnek a levél erezetében is. De kevesebb is annál, mert az árnyék az eredetinek mégiscsak az árnyéka.

3. Svaha: A „fent”: az univerzális összetevők (adidaivika)
És persze ott a harmadik szint: akik a bábokat mozgatják. Hiszen mindkét előbbi szint azon alapul, hogy valaki mozgatja a bábokat. Ez az univerzum törvényeit, rendjét jelenti, pontosabban azokat, akik ezt ráosztott feladatuk alapján biztosítják: A korábban említett félistenek. Ők is ugyanolyan lelekek, mint mi, nem Isten. Ők csak tudásuk, előéletük (karmájuk) alapján kiérdemelték, hogy adminná váljanak.

4. A Jiva – a megfigyelő. Vagyis az alvó és álmot látó lélek helye a „színházasdiban”
És hol vagyunk mi ebben az egészben? „Színház az egész világ.” A mi fejünkben áll össze a kép az előadásról. Az előadásról/árnyjátékról/mátrixról. Mi ott ülünk a nézőtéren és csak beleéljük magunkat valamelyik szerepbe, valamelyik szereplővel azonosítjuk magunkat. Vagy még erősebb példával: a mátrixban/ a számítógépes játékban kapsz egy karaktert, amit a gép előtt ülve figyelsz, és interaktív módon irányíthatod (ahogyan a program törvényei és az adminok engedik) De valójában nem vagy ott.

5. Még mindig van tovább: Felsőlélek
Amit látsz, amibe beleéled magad, azt hiszed, az vagy. De a virtuális valóság (a játék) csak a valóság tükröződése/leképezése. Az anyagi lét csak egy álom a valódi lelki/spirituális világhoz képest. Hiszen a színdarabot/árnyjétokot/mátrixot a való életről mintázták(!) A való élet formáit, mozgását, viszonyait tükrözi. Krisna azt mondja, hogy énjének parányi töredékével áthatja az univerzumot, vagyis ezt a virtuális valóságot. Ez az ő paramatma aspektusa: a mindenhol tükröződő Isten: a felsőlélek valóságának tér-idö hálója. Tőle függ a látó, az egyéni lélek is, és miatta tűnik élőnek a tükörkép, mert minden Istenen függ.

6. A lényeg: a teljesség, a valóság: Bhagaván, és az ő otthona.
És Bhagavan (Isten) maga a teljesség. Neki csak a töredéke a paramatma. A paramatma az a „tényező” a virtuális valóságban, ami miatt a tükörkép hasonlít a valóságra, amitől élőnek tűnik a tükörkép. Ahogy egy virtuális valóság (mátrix) úgy tekinthető, mint egy egységes tudati kivetülés, melyre az egyéni tudatok rákapcsolódnak, és a kapacitásukhoz mérten át tudnak belőle fogni valamennyit, vagyis tudnak működni a mátrixon belül, úgy viszonyul a mi tudatunk is Isten tudatához.

Maya – Illúzió, vagy valós, csak nem az aminek látszik?
A számítógépes játékokat, a virtuális valóságot a valóságról mintázzák, csakhogy aki a tudatosságát a virtuális valóságban meríti el, gyakran szó szerint elfelejti a teljes valóságot, és a virtuális énjével azonosítja magát. Ez maya: mikor nem azzal azonosítunk valamit, mint ami valójában. Tehát nem teljes valótlanságról van szó, hanem pusztán hamis azonosításról. Erről beszélnek az Upanisadok is, melyet a tudósok is így látnak: „Mayát illúziónak fordítják, de ez nem egy normál illúzió. Itt nem azt jelenti, hogy a világ nem valós, és csak az emberi képzelet koholmánya. Nem. Maya azt jelenti, hogy a világ nem az, aminek látszik.” (Hendrick Vroom)

Tudatszintek – és a hozzájuk kapcsolódó isteni erők

1. Durga – tudatosság az anyagról
Durga Siva párja, vagyis az anyagi világ minden női erejének, energiájának megtestesülése. Egyben Ő maga az anyagi természet, a megnyilvánult energia. Amikor az anyag a „minden” számunkra, és nem gondoljuk, hogy bármi más létezne az anyagon kívül, és az életünk az érzékek körül forog, akkor valójában Durgá dévit, Isten női oldalának anyagi megnyilvánulását imádjuk. És igen, az ateisták is Istent imádják ezáltal, csak nem tudnak róla. Isten ezen aspektusa mutatja meg nekünk, hogy az életünk Istenen függ (víz, étel, alvás stb), és ha az életünk ezen aspektusát megfelelő kontextusba helyezzük (pl felajánljuk az ételt Istennek, vagy az anyag mögött is az életet látjuk) akkor ez is a felemelkedés útjának része lesz.

2. Surya – tudatosság az energiáról
Surya a Napisten. Vagyis aki az energiát, pránát adja. Ő is Isten egy aspektusa. Isten életet, energiát adó aspektusa. Amikor rájövünk, hogy az érzékek kielégítésén, a durva anyagon túl van egy magasabb aspektusa az életnek: az energia, a rezgés. Vagyis mikor a fókusz az energiáinkon van. Hogy minél több energiánk legyen, és minél jobban tudjuk azokat használni. Itt már másokat is figyelembe veszünk, hogy az energiák jól áramolhassanak, de csak azért, hogy nekünk jobb legyen. Ez a prána (flow) és a csakrák tudományának a szintje is. Sokan tévesen azt hiszik, hogy a különböző csakrák egy az egyben megfeleltethetőek a különböző tudatszintekkel, pedig azok csak a tudatszintek energetikai lenyomatai. A tudatszintek sokkal többet magukban foglalnak, mint maguk az energiák. Általában azok hiszik ezt, akik ezen a szinten tudnak viszonyulni Istenhez (közvetetten, öntudatlanul), hiszen ez élet ezen aspektusát tapasztalták meg.

3. Ganesha – tudatosság az egyéni tudatról és intelligenciáról
Ganesha imádata az egyéni tudat az egyéni intelligencia felemelkedése, ami valójában Ganesh imádata. Ganesh, az elefántfejű, pocakos, nagy fülű isteni aspektus. Azért nagyok a fülei, mert nagyon empatikus, és aki empatikus, az meghall másokat. Azért nagy a pocakja, mert ő képes megemészteni az élet eseményeit. Mert mint ahogyan az ételt jól kell tudnunk megemészteni, hogy ne mérgező anyagok maradjanak meg, úgy az életet az intelligenciával tudjuk jól megemészteni. Ezzel el is érkeztünk Ganesh lényegéhez: Az intelligencia és empátia, ami sikeressé (siddhi) és prosperálóvá (riddhi) teszi az életünket (akik Ganesh két felesége). Akik ügyesen lavíroznak az életben mindenféle képességek mentén és virágzó életet teremtenek maguknak és szeretteiknek, azok igazából Ganesht, Isten egyik aspektusát az egyéni tudat erejét élik meg (vagyis imádják).

4. Siva – tudatosság a kozmikus tudatról
Mikor meglátjuk megértjük, hogy egyetlen tudat egysége van minden dolog (rend, energia és érzéki tapasztalat) mögött, és ezt az „egységes” tudat imádjuk, akkor Sivát „imádjuk”. Hiszen ő az univerzális tudat énképe. Isten ezen aspektusa Siva, vagyis Isten az anyagi világban. Isten saját képére teremtett bennünket. Így ő is álmodik is. Mikor Isten, Visnu álmodik, akkor az álmodó tudata az anyagi világ, vagyis a kozmikus tudat. Ennek a kozmikus tudatnak az énképe Siva -pont mint ahogyan nekünk is van egy énképünk az álmunkban. Ez az „egyetlen tudat” az egység szintje, mely manapság nagyon népszerű fogalom. Ha megfelelően kezeljük és látjuk a lélek és az anyag különbségét ezáltal, akkor ez is a felemelkedés útja.

5. Visnu – tudatosság az egyetlen tudat személyes énképéről
Amikor tudatossá válunk arról, hogy Isten személyes, akkor valójában Visnu lényegét értjük meg. Az előbbi példát folytatva: Isten, mikor ébren van, ő Visnu. Az ébrenléti tudatában (a lelki világban) megjelenik a saját énképeként, mint Visnu, Narayana, Krisna. (A legbensőségesebb, tehát eredeti énképe Krisna, de mind ugyanaz az Isten – ahogyan nekünk is valtozhat, és lehet több, némileg eltérő énképünk…) Tehát a személytelen (vagy eufemisztikusan személy felettinek nevezett) isteni aspektus együtt, egyben létezik. Csak a mi korlátolt logikánk mondatja azt, hogy Isten nem lehet személyes, mert az bekorlátozná őt, vagy csak hogy az illuzórikus anyagi világban lehet személyes. Csak a mi hibás logikánk korlátoz, és az is csak saját magunkat. Hiszen jól látható az álom példájával is, hogy a „minden Isten” és a személyes Isten nem zárja ki egymást. Ez az Ananda Maya, vagyis a boldogság tudatszintje mindemellett, mert itt éled újra igazán a valódi boldogságunk. Hiszen a boldogság Isten és a mi valódi személyes létünk, a hozzá fűződő kapcsolatunk megtapasztalásán alapul.

A leggyakrabban félreértett fogalmak – ha ezeket megértjük kitisztulhat a kép:
1. Brahman – Sokan ismerik ezt a kifejezést, és mivel nem használunk rá magyar szót, ezért egymillió-féleképpen próbálják magyarázni, hogy minden brahman, és közben semmi sem az. Az én javaslatom már régóta) arra hogy hogyan fordítsuk: A brahman az ÉLET! Az élet az álomban, a virtuális valóságban is ott, van, de tudod, hogy mégsincs ott, csak tükröződik.
2. Atman – Ezt a kifejezést szintén sok félreértés övezi. Szokták egyéni léleknek, önvalónak és Istennek is használni ill. fordítani. Nyilván jön a kísértés, hogy ez biztos azért van, mert mind teljesen egy és ugyanaz. Ha ez így lenne, akkor nem használna a védikus irodalom olyan megkülönböztetéseket az atman-on belül, hogy jivatma (egyéni lélek) vagy paramatma (felsőlélek). És ha úgy fordítjuk az Atmant hogy ÉLŐ? Ha jobban végiggondoljuk, ezzel meg is van a megoldás, és megértjük, hogy miért ugyanaz a név mindre, de közben meg mégis miért lehetnek benne különbségek, eltérések…