Sokszor nem is tudjuk, mi vonz bennünket egy karakterben, történetben, vagy filmben. Csak érezzük, hogy annyira az életről, az életünkről szól…

Néha paradox módon akkor érezzük ezt a leginkább, mikor a történet totális fikciónak hat. Ilyen az Avatár is. Az alábbiakban a történet ősi védikus tudás alapján megfejthető 3 mozgatórugójáról olvashatsz.

1. mozgatórugó – Eszköz, ami a valóság hiányára emlékeztet, és segít ugyan, de közben korlátoz is…

Annyiszor láttad a lelki szemeid előtt, annyiszor eltervezted már, hogy végre elkezdesz élni. Elszakítod a láncaidat, és az leszel, akivé mindig is válnod kellett volna, aki mindig is voltál legbelül. De valami visszatart, súlyos ólom súlyként nehezedik rád, és ránt vissza abba a dermedt állapotba, ahol sem kezed, sem lábad, sem a szíved nem mozdul, nem él igazán. Mert mind csak dermedten figyel. De nem engedheted el, nem szabadulhatsz meg ettől az eszköztől, hiszen akkor hogyan fogsz tudni létezni? Ez az eszköz segít abban hogy mozogj, hogy élj.

Mert ez az eszköz a hamis önazonosításból felépített személyiséged, a maszkod. Nélküle nem is tudnál eligazodni, élni ebben a világban. Látszólag ugyanaz az eszköz segít, hogy létezz, mint ami visszatart attól, hogy élj. Hogyan lehetséges ez? Olyan ez, mint egy kerekesszék, ami abban segít annak aki nem tud járni, amiben a legsérültebb. De a valódi élethez hogyan segít hozzá? Hogyan adná vissza a saját mozgásodat? Majd mikor a valódi élet kezd beszivárogni a létedbe, és később, mint egy ragyogó folyam veszi át az irányítást, és végül kitölti az egész életedet, mint a mindent betöltő óceán, a mindent betöltő lelki energia, lelki lét közege, akkor majd egyszerűen csak fel fogsz állni, és újra fogsz járni, újra fogsz érezni, és élni.

Ugyanígy a történetünk főszereplőjének „átalakulása” sem egyszerűen csak azért hat ránk úgy, ahogyan hat, mert visszakapja a lábait azzal, hogy az Avatárja teljes értékű életet tud élni. Igazából a valóság szelét, az élet üzenetét érezzük mindebben: hogy nem ez a test vagyunk, ez a test csak egy virtuális/anyagi szimulációja a valódi életnek. Pont, mint ahogyan az álom a valóság szimulációja. A testünk, hamis egonk és személyiségünk (finom fizikai testünk) rárakódott rétegei mögött egy olyan változatos és személyes kapcsolatokkal teli tiszta élet van, aki mindezt csak álmodja, és felébredve ebből az álomból valóban szabad és szeretetteli életet tud élni.

2. mozgatórugó: Létezik e valódi kapcsolódás?

Minél inkább elmerülsz a természetben, annál inkább érzed a kapcsolódást. Valami titkos kapcsolódást. Hogy a természet mélyén szimfóniaként cseng össze az élet. Ezt pedzegeti a Navik Élet Fája, és „összekapcsolódása” is az Avatárban. Mert létezik egy globális hálózat, akibe bele tudnak lépni a Navik. Érzik, „látják” az erdőt, az energiaáramlást, a szellemeket, sőt egymás szívébe is belelátnak, ha megvan a kapcsolódás. Ők ezt egy energiahálónak írják le, ami élő, és mindent átható. És ezt az energiát kölcsön kapjuk, ezért vissza kell adnunk…

De mindez nem csak képzelődés. Hallottál már a mikorrhizáról (micéliumról)? Ez egy talaj alatt terjedő gomba, gombafonal. Ezek a gombafonalak több szomszédos fa gyökereit is összekötik. Nemhogy összekötik, hanem hálózatot hoznak létre a talajban. Nemhogy hálózatot hoznak létre, hanem az egységes hálózatba szervezett erdő így egyfajta szuperorganizmust, egységes élő rendszert alkot. A szakemberek – a hasonlóság miatt – wood wide webnek hívják ezt a hálózatot az internet www-jének mintájára. Merthogy a növények ezen a hálózaton keresztül is cserélhetnek anyagokat. Például a több napfényhez jutó (többet fotoszintetizáló) egyedek tápanyagának egy része eljut a kevesebb fényhez jutó egyedekhez. Így segítik egymást a fák, igazi közösséget alkotva. Ez az egységes anyagfelvevő rendszer gondoskodik róla, hogy életközösség tagjai optimálisan és egyenletesen jussanak tápanyaghoz.

De van még tovább is. Ha kivágnak egy fát, akkor a többi egyed megérzi a mikorrhiza segítségével, hogy egy társuk haldoklik, és a többi fa mikorrhizán keresztül elkezdi ápolni a megmaradt törzset. Próbálják védeni, etetni, itatni, hiszen ő is a közösség része, akit nem lehet magára hagyni… Sőt azt is megfigyelték, hogy a fa a saját csemetéinek több tápanyagot, védelmet küld, mint másoknak. Persze ez a szállítást végző gombának is jó, hiszen a fáknak közvetített ásványi anyagokért „cserében” ők szénhidrátot kapnak. Ez az anyagi szinten történő támogatás és kommunikáció az energiák és az elme szintjén még közvetlenebb a mi életünkben, csak ezt nem látjuk az életben. Biztosan mindenkiben felmerül az egyik tanulság: a természet arra tanít bennünket, hogy mi emberek is közösséget alkotunk. És ez a közösség jóval mélyebb, mint gondolnánk..

3. mozgatórugó – Egy másik világ kapujában

Igen, a nyúl ürege mélyebb, mint gondolnánk. Ugye észrevettük, hogy mindezt a kapcsolódást az erdőben szinte öntudatlan lények végzik??? Lehetnek romantikus elképzeléseink a növényekről, a fákról és akár az állatokról is, hogy magas szintű tudatossággal beszélgetnek egymással. Hogy pont olyan tudatosan teszik ezt, mint mi, csak mi nem értjük a kommunikációjukat. De ha a rózsaszín ködöt félretesszük, tudjuk, hogy ez nem így van. Valami más húzódik a háttérben. Minden élőlényben ugyanolyan örök lélek, és ennek következtében ugyanolyan életszikra fénylik, de a tudat kinyílása nem ugyanolyan szintű.

A mátrix, vagy virtuális valóság egy jó példa arra, hogy hogyan működik mindez. Mert az „ami fent, az lent, ami kint, az bent” egy ősi elv, melyet eredetileg a Védák írtak le (Upanisadok, Yajur Veda, Uddhava gita stb). Ezt tükrözi a fraktál természet is, vagyis az, hogy a részben tükröződik az egész (És a fraktál természet nemcsak a geometriai formák ismétlődéséről szól, már rég nem ott tartunk. A fraktálgeometria csak egy aspektusa a világ fraktál természetének.) Tehát a mátrix, a virtuális valóság működése a teljes valóság működését tükrözi. Ha egy egységes valóságnak, egységes tudatnak tekintjük a virtuális valóságot, mátrixot, amire rákapcsolódnak a játékosok/mátrixra kapcsoltak, akkor jobban megérthetjük mi is történik itt.

Hiszen vannak olyanok, akik kisebb-nagyobb jogot kapnak, hogy rálássanak a teljes programra/játékra. Illetve ennek megfelelően kisebb-nagyobb mozgásteret, kapnak az eredményeiknek (karmájuknak) megfelelően. Vannak persze akik adminisztrátorok (lásd: félistenek), akik a program nagyobb részét fogják át. Ők még felügyelni is tudnak egyszerű játékosokat/résztvevőket. A manapság divatos ezo elképzelés szerint a mátrix, az illuzórikus világunk mögött csak az egynemű, változatosság és formák nélküli egységes tudat áll. De sajnos ez csak egy leegyszerűsítő elmekonstrukció.

Ez a tudat Isten tudata, aki Mahavisnuként az okozati óceánon fekve álmodik. Az Ő álma ez az anyagi lét. Az álma pedig egy igazi, sokkal élőbb, változatosabb és szépségekkel, kapcsolatokkal teli világot mintáz. Pont mint ahogyan a mi álmunk is egy valós élet álma. Van egy eredeti erdő, és eredeti szent közösség abban a valódi életben.

De ez a közösség nem egyenlő a törzsközösséggel, ami a mi világunkban megnyilvánul(t), és ami természetközeli és emberléptékű ugyan, de önmagában nem szabad túlidealizálni, hiszen ott is ugyanazok az anyagi viszonyok irányítják a társadalamat. És néha még keményebben is, mint a civilizált társadalmakban (Lásd : hol volt a leggyakoribb a kannibalizmus? Nemcsak mostanában, a „civilizált világ hatására”, hanem az úgynevezett „kőkorszakban” is… bizonyítottan.) Ezek az ősi természetközeli törzsközösségek is csak egy álomképei az igaz természetben élő igazi közösségnek. Istennek és az ő barátainak, szüleinek, szerelmének és közösségének…
És persze az Avatár sem véletlenül kék színű. De ez már egy másik történet. Most legyen ennyi elég. A valóság utáni kutatást magadnak kell elvégezned 🙂