A mátrixról, ahogyan még soha nem hallottad.

A szentek és pszichopaták kísérteties hasonlósága…

A mátrixban a tanítók egész hadával találkozunk. Még azok is Neo tanítói, akikről nem is gondolnánk. De mégis milyen szerepe van a mátrixban (a mi valóságunkban) a tanítóknak és a kapcsolatoknak, ha az út úgyis belül van, ha úgyis Neonak saját magának kell ráébrednie a valóságra? Netán a mester csak egy „felhajtósáv” a spiritualitás országútjára, és az élet a tanítóink folyamatos „meghaladásáról” szól? Vagy netán sokkal többről van itt szó? Netán mélyebb titkok lapulnak itt, netán hamis tanítókról, rejtett és igaz tanítók titkáról rántja le a leplet a mátrix? A legfőbb tanító természetesen Morpheus és Trinity. Morpheus mint tattva guru, Trinity mint rasza guru egyengeti Neo útját. De ne szaladjunk ennyire előre. A végére ki fog derülni az ő mélyebb szerepük (és a fenti szavak jelentése is).

Morpheus és Trinity a tanítás részeként az Orákulumhoz viszik Neót, hiszen az anyatermészet, Maya devi maga is tanítja a lelket azzal, ahogyan válaszol a döntéseire. Miután az első részben Neo már rádöbbent a valódi identitására (tehát részlegesen „megvilágosodott”), a második részben a valódi tudatosság ébredésének vagyunk tanúi. Neo az Orákulumhoz belépve felfigyel az „ismerd meg önmagad” feliratra. Vagyis ez az Orákulum: Maya devi, a mátrix illúziója személyisége tanításának a célja. Ahogyan sorra ébredünk rá a létünk, és az ok-okozat mélyebb összefüggéseire, úgy válaszol az anyatermészet az ehhez kapcsolódó választásainkra – mindig pont a megértési szintünkhöz mérten.

A tudatosság iskolájában, a Mátrix második részében a Franciától megismerjük az ok-okozat törvényét, majd Neoék – némi furfanggal és a szerencse (istennője) segítségével – a magasabb szintű megértéshez vezető kulcsot (vagyis a kulcskészítőt) is megszerzik a franciától. (Itt is minden mozzanatnak jelentősége van, de erről hamarosan bővebben.) Így a megismerés útján Neo eljut az oksági kapcsolatok evilági végpontjához: az építészhez, aki Brahmá, az univerzum építésze. Ő nem Isten, nem a valódi forrás. Csak az anyagi teremtés „forrása”. Ő „csak” Isten teremtő aspektusának a megnyilvánulása a mi világunkban. Ő jelképezi platoni ideák világát (ami még nem a teljes lelki valóság, hanem annak a mátrixba kódolt struktúrája, mely az intelligencia, a buddhi formájában ad formát a világ dolgainak és támasztja a világ folyását – de erről majd a következő részben :-)). Az építésztől megtudja Neo, hogy ő maga is a mátrix része: a mátrix által ránkszabott szerepeink nem a rossz sors jelei, hanem a felemelkedés eszközei, útjai. Hogyan? Azáltal, hogy belenövünk a világunkba, és ráébredünk, hogy a szerepünkön keresztül mit kell megtanulnunk… A keresztünk nem átok, hanem áldás… Aztán a tudat végső (harmadik szintű, teljes) ébredése előtt, a transzformáció, a bardó állapotában (a Vasutas birodalmában) találkozik a félisteneket jelképező Ráma-kandrával, és még egy dolgot megtanul a mátrixról: Hogy a szeretet (Sati formájában) hogyan tükröződik a mátrixban. De erről is majd a következő részben. Most elég annyit látnunk, hogy ez a tapasztalás is segít Neonak, hogy kitaláljon a köztes térből… 🙂

Azonban az úton vannak hamis tanítók is, mint pl Cypher, aki maya illúziójába rántaná vissza az ébredő Neót. A fő jelmondata, hogy „a tudatlanság áldás” Ez az illúzió működésének az alapja… De van egy még kifinomultabb illúzió, melynek igazából ugyanez az alapja. Mert bár a tudatlanság áldás, a tudás hatalom. És ebben a hatalomba bele lehet bukni. Főleg ha nem teljes a tudás. Nem teljes a tudás arról, hogy elvenni jöttünk ide, vagy megtanulni az önátadás művészetét (ami a harmadik rész fő motívuma.) Ezt a másik hamis tanító, a Francia jelképezi. Megfigyelted, hogy milyen magabiztosan, lassan és kiegyensúlyozottan beszél? Pont mint egy igazi bölcs, egy igazi szent. Egyébként is van benne valami, ami miatt követnéd, de mégsem. Mert valami visszatart. Elmondom mindjárt, hogy mi.

A 70-es években volt egy híres amerikai tanító, akinek az indiai mestere éppen eltávozott, és mivel nem tartotta magát felébredettnek, ezért további útmutatást keresett. El is vitték egy nőhöz, aki órákig volt transzban, és mikor kijött, olyan részleteket mondott el az illető életéből, és az egykori tanítójáról, amit csak ő tudott. Egyenesen az istennő, Kali megtestesülésének tartották a nőt, olyan shaktit tudott adni. Minden jól indult, de két év múlva összeomlott az egész, mert kiderült hogy a nőt a szexuális és anyagi kihasználás és hatalom érdekelte csak, bármilyen tetszetős spirituális köntösbe is volt csomagolva. Egy pszichológus, aki tanúja volt mindennek, „Szentek és pszichopaták” címen írt egy könyvet arról, hogy milyen sok pszichopata bitorolja a valódi tanítók szerepét. De miért tehették, tehetik ezt meg? Mert kísérteties a hasonlóság a szentek és a pszichopaták között.
A pszichopaták (az ehhez kapcsolódó karmájuk miatt) gyermekkorukban nem kapnak elég szeretet és nincs akivel mindezt megosszák. (Igen, minden probléma alapja a kapcsolatok(hiányá)ban keresendő.) Így kialakul egy világészlelés és magyarázat stratégia a fejükben, hogy az így kialakult stresszet csökkentsék: Ezért a stresszért, és mindenért másokat hibáztatnak. Az egyik fő (és sokszor maguk előtt is rejtett) céljuk, hogy elégtételt vegyenek a világon, megkapják azt, ami nem jutott nekik. Ha elég fejlett a jelenlétük és a tudatosságuk, akkor ehhez komoly illúziót tudnak teremteni. Igazi szórakoztatók, showmesterek ők, és meglehetősen karizmatikusak – az élet adott területén. Mi más lenne a legjobb színpad egy ilyen pszichopatának, ha nem a spiritualitás? Hiszen spirituális tanítóként megkapja a figyelmet, amire szomjazik. Olyan hatalmat kaphat, amiben az egója játszóterévé alakíthatja környezetét. Egy igazi pszichopatának (már) nincsennek félelmei, nem szorong (pontosabban a kiépített illúzióban mindezt magával és másokkal is tökéletesen el tudja hitetni). Pont úgy nem fél és nem szorong, mint a felébredt szentek… csak nem ugyanabból az okból.

De hogyan különböztessük meg a hamis tanítót a valóditól? Pont úgy, mint a Franciát Morpheustól. Mert nem az a legfontosabb, hogy szokott e dühös lenni az illető. Morpheus – mikor a szerettei védelméről van szó – tud dühös lenni. A Francia meg hiába beszél nyugodtan és magabiztosan, ez a dölyf, a lenézés, és felsőbbrendűség tudatának a nyugalma, pontosabban arroganciája. „Nézd milyen nyugodt vagyok, milyen lassan beszélek. Te meg milyen dühös vagy. Nézd, hogy én már a düh fölött állok, míg te nem.” De valójában nem fölötte áll, csak az orra van magasabban… Aztán a vége dühroham. Először, amikor mások nem látják. Aztán már az sem számít. Morpheus nem merül hamis lemondásba, meglehetősen intenzíven használja a mátrix erőforrásait. De csak az ébredés, mások megmentése érdekében. A Francia rásütheti, hogy „téged is csak a hatalom érdekel, hiszen használod a hatalmat, a mátrixot” . De ezzel csak magát árulja el a Francia: hogy neki mi is a valódi célja…. Az, hogy élvezzen, hogy kapjon. Az elméjében élő zsigeri szorongást az „elvevéssel” próbálja megszüntetni, feloldani. A szeretetet és a szeretet minden velejáróját elvenni akarja. De Morpheus útja más. Ő ad. Ez a valódi út minden szinten (… szinte minden 🙂 ) Neo önmagában is ráismer a Franciára és ezzel(!) megszerzi a kulcsot (a filmben a kulcskészítőt) a mátrix forrásához, az okok okához.

Mert mindannyiunkban él egy kis Francia. Kisebb-nagyobb mértékben mi is küzdünk ezekkel a problémákkal, és hasonló válaszokat adunk – hiszen a Mátrix világa a valódi kapcsolattól, a lelki világtól, az Istennel fennálló élő kapcsolatunktól szakít el. Pontosabban ezt mi magunkkal tesszük, a mátrix csak eszköz, hogy erre újra ráébredjünk, és felélesszük ezt a kapcsolatot. Ezért jönnek a mesterek a valódi világból a mátrixon túli üzenettel. (Mint Morpheus és Trinity) Ők a guru (mester) elvet képviselik. Egyetlen guru van: maga Isten, aki ezeken a tanítókon keresztül emel föl. Olyan tanítók ők, akik átadták magukat az isteni enegáknak, és mintegy rajtuk keresztül nyilvánul meg az isteni lét. Ezért ők olyanná válnak mint Isten. (Pont mint mindenki az eredeti állapotába visszatérve) Egyek Istennel, de mégis különböznek tőle. Mert csak részei Istennek, nem maga a teljes egész. A guruk is egyek az eredeti guruval, de különböznek is tőle. Mert az élet személyes, és az élet nem egynemű. Az élet teljességének is van személyisége (Isten), de az egészt alkotó részeknek is van személyisége (az élőlények.) Pont mint ahogyan ebben a világban is. Azonban itt az élet csak tükröződik a halott anyagon (a mátrixban), így nehezebb fölfogni a megnyilvánuló személyiséget.

De hogyan segít egy ilyen tanító? Elsősorban hisz benned. Akkor is, amikor már te sem hiszel magadban (és az Istenhez fűződő eredeti kapcsolatod valóságában). Hiszen ez a legfőbb problémánk. Figyeljük meg, hogy – a végtelen harc mellett – mást sem tesz Trinity és Morhpheus, csak hisz és hisz Neoban. Még akkor is, amikor már senki nem hisz benne. Mert a remény a valóság napjának első sugara. A hit a szeretet első sugara. A tudás a szeretet egyik aspektusa (hiszen tudatosság nélkül nincs szeretet. A másik összetevő az önátadás.) Ahogyan Isten a Bhagavad gitában is elmondja, megadja a tudást azoknak, akik hittel fordulnak hozzá. A hit a tudás előrevetített fénye, mely önmagát világítja meg. Ha valódi hit van (és nem a Franciába és Cypher mondandójába vetett hamis hit), akkor az magával vonja a tudást, hiszen azt világítja meg. (És ezt már a modern tudomány is tudja Polányi óta.) Ugye milyen gyönyörű ez?

Morpheus a tattva guru, ő mondja el az igazságot, a valóság összefüggéseit. Trinity a rasza guru, aki az önátadást tanítja, mely a lélek eredeti női természetére való ráébredés is egyben. A nőiség lényege, minden szeretet, hit, bizalom, báj, finomság esszenciája és lényege az önátadás. De erről és a női-férfi energiák működéséről két résszel később lesz szó az „Érzelmi mátrixban” 🙂 Trinity saját példájával és létével az önátadásra tanítja Neot, mely végül a harmadik részben a tudat harmadik aspektusának tökéletesedésével valósul meg. De ebből többször is kap ízelítőt Neo, hiszen megtapasztalja, hogy Morpheus nem csak arra jó, hogy mint egy bekötőút bevezesse őt a spirituális tudás orszagútjára. Morpheus megmentésével Neo rádöbben, hogy a mester arra is tanít, hogy hogyan kell valójában szeretni. Sőt ,ez az, amit leginkább tanít.

De még biztosan motoszkál a kérdés benned, pontosabban már valamelyik oldalra álltál, hogy a spirituális fejlődés útja csakis az egyénen múlik, vagy isteni kegy eredménye? De nem kell egyik oldalra sem állni. Pontosabban mindkettőre kell állni, mert a személyes belső erőfeszítés és az isteni kegy között feszülő harmónia a szeretet, mely életet ad a két összetevő kombinációjának, vagyis magának az életnek.