Van az úgy, hogy elkövetünk valamit, ami kezdetben dicsőségesnek, sőt felemelőnek tűnik. Ahogy Odüsszeusz is dicsőségesen, furfanggal foglalja el Tróját. Aztán azon vesszük észre magunkat, hogy a felemelő érzés elillan, és ott lebegünk a semmi közepén: elvesztünk az élet tengerén. Elvesztünk valahol […]
