Megérkeztünk hát, és újra az az érzés kerít hatalmába, ami mindig: nem érdekel a szmog, nem érdekel a káosz, nem érdekel a végtelenített dudaszó, nem érdekel a tömeg – hazaértünk, otthon vagyunk. Mert itt jobban felfeslik a valódi életet fedő durva réteg a tudatunkról. Az itteni lét közelebb visz a valódi élethez a maga őszintébb, felvett szerepektől és képmutatástól mentesebb módján. Első utunk a város legjelentősebb templomához: ISKCON Juhuba vezet. A templomban nagy az élet, az öröm, vágyak és odaadás kollektív elegye szinte kézzelfogható, ahogyan nők és férfiak sereglenek az Isteni pár – az eredeti férfi és nő – színei elé. Ráadásul belefutunk egy védikus esküvőbe is…

Így akkor már nem is kétséges, hogy tényleg arról fogok most írni, amit terveztem. Hisz annyi félreértés van azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen a nők helyzete és miért olyan manapság Indiában, amilyen. Most hagyjuk az önigazoló elméleteket, melyek egy modern, elferdült és súlyos visszásságoktól és mérgező, hamis konvencióktól terhelt jelenlegi indiai társadalmi kép alapján akarják megítélni, hogy mit is tanítanak erről a Védák. És hagyjuk a részleges – vagyis a lényegig nem érő – felismeréseket, melyek kapcsán nem akarjuk meglátni, hogy az, hogy felvillan Ariadne fonala a hamis egó útvesztőiben, az messze nem olyan jelentőségű, mint mikor meglátjuk a fonal forrását: megtapasztaljuk a valódi szeretetet. Szóval most csak nézzük, mi a legmélyebb titok a párkapcsolatokkal kapcsolatban, amit az ősi indiai tudás adni tud.

Egy indiai szentet, Gaura Kishora das Babajit egyszer megkérdezte egy frissen nősült követője, hogy hogyan lehet aggodalomtól mentes, bőséggel és boldogsággal teli a házasélete. Gaura Kishora das Babaji azt válaszolta neki, hogy szolgáld és szeresd a feleségedet úgy, mint Laksmi dévit (Isten párját), mint Rádharanit (Krisna párját), és akkor MINDEN jó lesz. CSAK AKKOR lesz jó minden. És például csináld azt, hogy úgy főzz a feleségének, hogy ajánld föl neki az ételt és amit a feleség hagy meg, azt edd csak meg! Ezzel akarta érzékeltetni, hogy milyen odaadással kell szolgálni a feleséget. Ez furán hangzik a modern egocentrikus korban, de EZ AZ EGYETLEN ÚT egy házas ember számára, aki a szeretet útján akar járni a valódi ébredés érdekében.

Ez azért van, mert a férfi természet fizikailag és mentálisan is „kihasználó” (élvező) természet, ezt kell kordában tartani, ha valóban képessé akarunk válni arra, hogy odaadó szolgálatot végezzünk, hogy valóban szeressünk. Minden innen indul ki, ez a védikus férfi-női kapcsolatok alfája-omegája. Az, hogy a nő legyen elégedett azzal, amit a férfi ad, meg fogadja el, szolgálja a férjet, az másodlagos védikus elv ehhez képest, mert a nőnek ez természetes, HA(!!!) a férfi alkalmas rá. Tehát ELŐSZÖR a férfinek kell a saját rossz természetét „felülírni” azzal hogy nem elvenni, kihasználni akar, hanem adni, szolgálni, szeretni – ami ugye nem olyan nehéz valójában, hiszen ez az eredeti természetünk. A férfinak tehát addig nincs joga semmilyen elfogadást, szolgálatot, odaadást követelnie, amíg ő maga nem szolgálja, szereti igazán a feleségét. Mert a feleség csak ehhez tud kapcsolódni, csak így van kinek és miért odaadónak, szolgálatkésznek, elfogadónak lennie…

Mi férfiak – a hamis egó illúziókeltő suttogása hatására – simán kiragadjuk a második lépést és úgy követlejük az elfogadást és érzelmeket a párunktól, mintha ez lenne az elsődleges – mert hiszen ez (is) védikus elv. De ez önmagában nem jogos, nem állja meg a helyét. Csak és kizárólag akkor, ha mi nem akarjuk semmilyen módon – sem fizikailag, sem mentálisan – kihasználni, élvezni a párunkat. Ha valóban ilyen szintre tudunk kerülni, és még akkor sem elégedett a feleségünk, akkor van valójában jogunk szóvátenni, megbeszélni vele hogy rosszul esik, hogy nem elégedett, nem szolgálatkész, nem türelmes, és mi az oka ennek stb. Mert nyilván a nőben is feljöhet a hamis egó által irányított természet, és nem értékeli amit kap, cinikus, türelmetlen, nem elfogadó stb. lesz. Viszont, ha a férfiben már csak az őszinte törekvést is látja, akkor a saját természete szerint tud viszonyulni, és így a két fél őszintén tudja egymást segíteni a fejlődésben, lelki felemelkedésben.

Egy másik védikus elv szerint ha Laksmi dévit, a szerencse Istennőjét, vagyis Isten párját, női felét szolgáljuk, akkor a bőség jólét, boldogság meg fog nyilvánulni az életünkben. Azonban nagyon egyszerű Laksmi dévit szolgálni. A feleség Laksmi dévi megnyilvánulása! Nem csak képletesen, és nem csak annak kell látni. Ami maga a lelki valóság, az amsaként (tükrözött részként) megnyilvánul adidaivika (univerzális, félisteni) szinten, majd annak az amsája: adyatmika (mentális, kognitív) szinten, az pedig annak amsája: adibhautika (a durva anyag) szintjén. Nem akarom túlbonyolítani, a lényeg, hogy minden mindennel összefügg: nem csak képletes ez, hanem a feleség valóban Laksmi dévi egy részleges megnyilvánulása a férj életében!

Azok a védikus leírások pedig, melyek arról szólnak, hogy milyen gáz a nők társasága egy lelki úton járó számára, meg hogy a nő a kéj lakhelye, és hogy a nő maya (illúziót teremtő), az azoknak van, akik nem alkalmasak arra hogy ilyen szolgálatot adjanak, hanem valami más van még helyette.., akikben még nincs valódi szeretet, még az őszinte törekvés szintjén sem… Mert Laksmi dévi, pontosabban az Ő maya, vagyis teremtő aspektusa: a teremtett női természet úgy viselkedik, ahogyan te viszonyulsz hozzá: Ha ki akarod használni, akkor Mahamayaként, Durgaként viszonyul hozzád: illúzióban tart, karmát ad, és végül megrág és kiköp, de úgy, hogy minden porcikádnak fájni fog. Ez az anyagi világ működése, ha a hamis egón (birtokolni vágyó önzésen) keresztül közelítjük meg. Ha viszont a teremtett női természethez úgy viszonyulsz, ahogyan a lelki természeted diktálja: odaadóan szereted, vagyis szolgálod, akkor Ő Yogamayaként fog hozzád viszonyulni: Ő is transzcendentálisan viszonoz: örömöt ad, szolgál, szépen bánik veled, elégedett lesz azzal, amit adsz neki…

És ami a legfontosabb ebben az egészben: azért vagyunk itt hogy megtanuljunk valóban szeretni! Semmi másnak nincs értelme és jelentősége. És ezt a bhakták által, és mi elsősorban a feleségünk által tudjuk elérni. Önzetlen önátadással…