Kell-e mondani egy anyának, hogy a gyermekéért cselekedjen? Kell-e mondani egy anyának, hogy a gyermekét tudatosan nevelje? Hát, nem nagyon. Mert ha szeretet van, akkor minden van! Ha valódi szeretet van, akkor értjük, hogy nem a „meditáció”, vagy nem a tudatosság a mindenek felett álló folyamat, mert az mind a szeretet része, aspektusa… A szeretet  legfőbb csatornája pedig ebben a korban a szent nevek közös éneklése.

Ahogyan az élet természetes, amikor valóban megéljük, és nem kell rajta semmit gyakorolni, úgy nincs szükség gyakorlásra a „felébredett létünkben”sem. De amíg ébredezünk, addig a rendszeres gyakorlás szükséges, hogy valóban felébredjünk az anyagi lét álmából. Amikor felnő egy gyermek, akkor a járás, a gondolkodás és az érzelmek/figyelem természetesen, gyakorlás nélkül „történnek meg” az életben, illetve az ezeknek igazi értelmet adó odaadás is (remélhetőleg). De amíg kicsi a gyermek, meg kell tanulnia járni, gondolkodni, az érzelmi intelligenciát és a figyelmet kifejleszteni… és valóban szeretni. A lélek eredendő állapota a sat (öröklét) cit (teljes tudatosság) és az ananda (egyre mélyülő boldogság). A három aspektus összefügg, de mindhárom teljes felébresztéséhez, kicsit eltérő hangsúly szükséges.

A sat, öröklét aspektushoz a jnana jóga kapcsolódik, mert az öröklétre ébreszt. A cit, a tudatosság aspektushoz a dhyana jóga, vagyis a meditáció kapcsolódik. Az ananda aspektushoz az önátadó cselekvés kapcsolódik, vagyis az odaadó tettek, ide a karma jógát lehetne sorolni. De a három folyamat nem teljes, nem működik a negyedik, mindennek lényeget adó bhakti jóga nélkül. (Az ananda is a bhaktival válik valósággá.)

Az, hogy miért gyakoroljuk a fenti három folyamatot, a bhakti aspektus, a bhakti jóga. Vagyis hogy hogyan, milyen céllal éljük az életet, ami cselekvésből, tudásból és meditációból áll. (A meditáció előszobája az, ahová a figyelmünket, érzelmeinket vágyainkat helyezzük. És így eljuthatunk a valódi meditáció kegyelmi állapotába) Erről beszél Krisna a Bhagavad gítában. Ennek aspektusait próbálja több oldalról megértetni Arjunával. Érdemes összeszámolni: több mint 20 alkalommal mondja el Krisna, más formában, de mindig ugyanazt: “Végezd a kötelességedet” – ez a karma jóga a cselekedetek útja, „tudásban elmerülve” – ez a jnana jóga aspektus, „rám gondolva” – ez a dhyana jóga (ashtanga, kundalini stb) aspektus. „És mindezt értem tedd” – ez a bhakti jóga, a valódi szeretet jógája. Ugyenezt erősíti meg az is, amit Patanjali mondott: samadhi siddhi isvarapranidhana, vagyis hogy a szamádhi tökéletessége az isteni iránti odaadás.

Tehát nincs több jóga, nincs több vallás. Minden folyamat – és nem csak az említett három jóga folyamat, hanem a létezés minden aspektusa egyetlen út Isten felé. Csak mindenki máshol jár ezen az úton. És mindenkinek másik aspektusban erős vagy gyenge. Ezért tűnik több útnak. Egy vallás, egy spiritualitás van és egy jóga, csak a mi tudatszintünknek megfelelően látjuk egyrészt töredezettnek, másrészt, amíg valamelyik vagy netán egyik része sem tökéletes, és nem természetesen végezzük, addig „trenirozni” kell magunkat valamelyik aspektusára sadhanával (gyakorlatokkal). Ezt a gyakorlást buddhi jógának hívják. Tehát nincs szükség arra, hogy hamisan azt gondoljuk, hogy majd mi szinkronizáljuk a jóga folyamatokat, mert Krisna már bemutatta ezek összefüggéseit. Arra sincs szükség, hogy valamelyik utat egyetlen üdvözítő útnak kiáltsuk ki, vagy netán valamelyiket degradáljuk. Pl sokan a bhaktit az „érzelmek jógájának” tartják. De láthattuk, hogy az érzelmek az elméhez tartoznak, és az elme a meditáció folyamatával, dhyana jógávval hozhatóak szamádhi állapotába. A bhakti nem egy külön folyamat tehát, hanem maga a valódi élet hozzáállása, mikor önzetlenül, Istent szolgálva alkalmazzuk a jóga három folyamatát.

A bhakti a jóga mindhárom aspektusának megadja a valódi fókuszt: a valódi életre ébredés, az önzetlenség fókuszát.