Egész életünkben a jelet, az igaz utat várjuk, de hogyan támadhat fel a valódi életünk, ha közben ellentétes nézetek, életszemléletek között őrlődünk?

Van e egyáltalán isteni beavatkozás (Deus ex machina), mely helyre teszi a dolgokat?

Őrlődünk a fény és sötétség, a tudás és nemtudás, a valós és valótlan, a sat és asat: a kettősségek között. Ugye ismerős? Erről a binaritásról beszél az újjáéledt Smith is a Mátrix 4 egyik jelenetében, mikor Neoval küzd. Ugye látjuk, hogy ez a harc a belső küzdelmeinket jelképezi? De ha ez egy belső küzdelem, akkor ki is ez a Smith ügynök? És hogyan „éledt fel”, hiszen a harmadik részben már „eltűnt”? Miért segítette Neo-t, aztán miért lett belőle „bárki”? Ezekre mind választ kapunk, ha jobban a dolgok mélyére nézünk. De ne szaladjunk ennyire előre. Előbb meg kell értenünk valamit a belső küzdelmeinkről.
Egyszer teljesen felvillanyoz, mikor azt mondják, hogy a spiritualitás egyéni út: Az út belül van, és nem a „tömegesedés” és hamis összefogás, „egységesedés” útja. Úgy érzed, hogy fény gyúlt az elmédben. Majd jön jön egy másik tanítás arról, hogy „ha a szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok”, és a szeret mindig kapcsolódást, kapcsolatokat feltételez. Még akkor is, amikor nem tudjuk kihez, mihez kapcsolódunk. (Netán Isten?) De akkor hogyan is egyéni út a spiritualitás, ha a kapcsolatokon, kapcsolódáson keresztül működik a szeretet, az élet? Hol a megoldás? Csak őrlődünk tovább.
Egyik füledbe azt duruzsolják, hogy nem vagy elég jó, mert nem vagy elég tudatos, és minden külső és belső rezdüléseddel tisztában kell lenned, mert ez a tisztánlátás útja. A másik füledbe pedig azt suttogják (néha ugyanazok), hogy nem kell semmit tenned, csak add át magad az isteni energiának, csatlakozz az isteni flowra, ébredj rá az isteni energiákra. Te érzed belül, hogy önmagában egyik sem igaz, de mindkettőben van igazság. De akkor hogyan tovább? Azt kiáltják jobbról a füledbe, hogy „ki kell állni az értékekért, hagyományokért és a rendért”, bal füledbe pedig, hogy „az egyén szabadsága mindenek felett” (gyakran ugyanazok a személyek némileg tudathasadásos módon, egyszer ezt, egyszer azt). De akkor hogyan tovább? Melyik az igaz?

Az egyik oldalról azt hallod, hogy minden illúzió, minden a mátrix illuzórikus valóságához tartozik. Amíg álmodjuk a valóságot, addig nem tudhatunk semmit annak valódi mibenlétéről. És így az a hiteles ember, aki tudja, hogy tapasztalatot birtokol, nem az egyetemes igazságot. A másik oldalról pedig azt mondják, hogy te magad vagy a valóság, ne másokhoz mérd magad, hanem csak saját magadhoz. De akkor melyik az igaz? Egyszer azt mondják, hogy kerülj minden irányzatot, ami azt mondja hogy ő az igaz út. Majd hozzáteszik, hogy az ő útjuk viszont felülemelkedett ezen a hozzáálláson, ezért az ő útjuk az igaz út. (Persze más szavakkal de a lényeg ez az önellentmondás.) Azt mondják, hogy minden illúzió, de amit az ő oldaluk mond (most éppen az illúzióról), az át van itatva olyan „magasabbrendű energetikával”, amin átsüt a valóság. Tényleg? De ha minden illúzió, akkor az „energetika”, meg az „átitatás” is illúzió kell hogy legyen. Vagy akkor mégsem minden illúzió? Folytatódik az őrlődés…

Egyik oldalról azt a közhelyet kiáltják a füledbe, hogy el kell vetned a vallást, mert a spiritualitás a lélek útja, a másik oldalról pedig azt szajkózzák, hogy egyetlen út, egyetlen vallás létezik: az övék. Aztán az egyik oldal azt nyomja folyamatosan, hogy nincs bűn és bűnhődés, nem kell bűnbánat. Mert ezeket csak a vallás találta ki, hogy megosszon és uralkodjon, gyűlöletet keltsen, és degradáljon. A másik oldalról (pl Pilinszky) azt mondja, hogy ez csak a pszichológusok és modern ezoterikusok relativizáló önfelmentése, ami nem szolgálja a fejlődést. Mert van bűn, van kihasználás, van gyűlölet, van manipuláció, van játszmázás stb stb, és felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért. De akkor hogyan tovább?

Smith és Neo csatája is ezt küzdelmet is jelképezi. A tudás és tudatlanság, a lélek és az anyagi tudat, a kettősségek folytonos és az életünket felőrlő belső küzdelmét. De ki is ez a Smith? Már az első három részben is megfigyelhettük, hogy Smith ügynök Neo jelenlétének és tudatosságának a növekedésével párhuzamosan nőtt nagyra. Pont, mint az ember hamis egója a (spirituális) fejlődés útján. Smith a hamis önazanositás, hamis ego. A hamis ego az oka minden bajunknak: a gyűlöletnek, a hamisságnak, az önzésnek is, de mégis azon keresztül (is) élünk ebben a világban. Mikor Neo újra bekerül a mátrixba, Smith újjáéled. Honnan, miért? Pont a fentiek miatt: Mert a mátrixhoz az anyagi léthez hozzátartozik a hamis éntudat, hiszen az működteti. Az az egyenlet másik oldala.

Mert a mátrixban ez így működik, és „csak az emelkedhet felül az ismétlődő születés és halál befolyásán és élvezheti maradéktalanul a halhatatlanság áldását, aki egyszerre képes a tudatlanság és a transzcendentális tudás útján haladni.” (Sri Isopanisad 10. mantra) Ezért nő Smith ereje is Neo erejével párhuzamosan. Hiszen a lélek ereje az anyagban is megnyilvánul. Smith és Neo célja megegyeznek egy ideig. Ha Neo felül tud emelkedni Smithen, akkor ezt jól is tudja használni. Ha a lélek felül tud emelkedni a hamis egon, és csak használj azt, akkor működik az út. Ezért „segített” Smith NEO-nak. A hamis ego egy ideig velünk tart az élet harcaiban (mint szükséges, de alárendelt segítő), de az út végén meg kell válni tőle. Hiszen ő valótlan, ő hamis illuzórikus azonosítás, vagyis ő „bárki” és senki is egyben. Ha nem az vezérel bennünket, aminek vezérelnie kellene, akkor a hamis ego átveszi az uralmat, és építgeti a maga kis birodalmát. Ezt látjuk a világban minden szinten. A belső életünkben, családokban, emberi kapcsolatok játszmáiban és világ nagyurainak manipulatív játszadozásaiban is… hogy Smith átvette az uralmat…

Vagyis az igazság mélyebben van a nyúl üregében… Hiszen nem tudunk választani olyan könnyen Neo és Smith ügynök között. Nem tudjuk kizárni a hamis egot. Ezt az elmének nehéz kezelni, és ezért azt gondolja, hogy az egység azt jelentheti csak, hogy nincs semmi különbség, és a különbség csak azt jelentheti, hogy nincs semmi egység. Hogy ha valami jó, az nem lehet rossz, ha valami rossz, az nem lehet jó. De ez egyszerűen csak az arisztoteleszi logika, az ellentétek logikája, mely a valóságot egy elmekonstrukcióra redukálja, és nem igaz minden esetben. Mert hiszen csak egy gondolati konstrukció, mely nem abszolút érvényű. A valóság a binaritáson történő elmebeli rácuppanáson túl van. Sőt! Gyakorlatilag a kettősségek ebből a logikából adódnak(!!!) Az egyik oldalra akarunk állni, és győzni, legyalulni a másik oldalt. De pont ezzel teremtjük a kettősségeket(!!!) A valóság az isteni harmóniában van, mely megteremti az ellentétes oldalak egyensúlyát: a valódi életet, ami így egységessé válik, felülemelkedik a bináris töredezettségen. Ez megmutatkozik abban is a Mátrix 4-ben, hogy már nem olyan egyértelmű hogy ki a jó és ki a rossz (bármennyire is szeretnénk ezt látni a bináris gondolkodásunkkal, hogy ítélkezhessünk, hogy magunkat magasabbra emelhessük). A mátrix 4-ben már vannak jó gépek, nem csak gonosz gépek… Vagyis ebből is látható, hogy az igazság mélyebben van a nyúl üregében…

De mi ez az említett isteni harmónia? Ha minden illúzió, akkor hogyan kaphatunk tudást, útmutatást? A hogyanra a filmben is láthatunk egy erős jelzést: Deus Machina a szoftverfejlesztő cég neve, ahol Neo dolgozik. Ez az isteni beavatkozásra (Deus ex machina) utal, és ezzel is jelezik nekünk az alkotók, hogy itt mélyebb dolgokról van szó mint egy film. Itt isteni erők működését mutatják be. Mert Isten jelen van a világban. Bevatkozik, segít. Csak nem úgy ahogyan elvárjuk tőle a bináris gondolkodásunkkal. Teljesen áthatja a világot. Még ezt az anyagi világot, a mátrixot is. És itt jön a képbe Szati. Miután Neo az első részben rájött, ki is ő: tehát megvilágosodott (a valódi jelenlét ereje felszabadította), a második részben elérte a tudatosság tökéletességét (megismerte mi is a mátrix, és a miértekre adott válaszokról is tudatossá vált) a harmadik rész elejére köztes térbe került. De miért nem volt elég a fenti két tökéletesség? Mert még valami hiányzott. De nagyon.
A harmadik rész minden aspektusát átszövik ezek az utalások. És semmi nem véletlenül történik. Emlékeztek, hogy a köztes térben megismeri Ráma-kandra lányát, Szatit? A Ráma Kandra (Csandra) egyébként Isten neve is, és ennek jelentősége van a filmben… Hiszen Rámacsandra lánya Szati, aki cél nélkül született. A mátrixban mindennek van oka (és persze minden ok végső oka Isten). Isten, akinek nincs oka, túl van az oksági viszonyokon. (Mondhatnánk, hogy Isten mögött is kell lennie egy oknak, aki teremtette. De hogyan tudsz az örökkévaló jelen elé menni egy pillanattal, hogyan tudsz a teljes tudatosságnál többet tudni, és ugyanígy: hogyan tudsz minden ok oka elé menni egy okkal?)

Szati tehát ok nélkül született. De mi születik ok nélkül… és ráadásul Istentől? A valódi szeretet, mely a valódi élet harmóniájának esszenciális jellemzője. A valódi szeretet az öröklétre, örök jelenlétre ébredésen alapuló tudás és önátadás egysége. Szati azt jelképezi, ahogyan a mátrix oksági viszonyain túlról érkező indokolatlan szeretet tükröződik a mátrixban. Ezt bizonyítja az is, hogy Szati az Orákulumhoz kerül, ő felügyeli. Az Orákulum, Maya devi tart illúzióban, vagy adja a szeretet vízióját – attól függően, hogy a pszichénk hol tart a fejlődésben. A harmadik rész zárójelenetében Szati egy csodálatos naplemente képét teremti – a szeretet teremti a valódi szépség tükröződését a mátrixban, és várja Neót, vár bennünket, mert a szeretet és a szépség ebben a világban is a valóságot tükrözi… Végül, az átmeneti térben, a lélek köztes terében Neo ráébred, hogy a lélek útja az önátadás – Trinity (a női energia képviselője) kiviszi a köztes térből.

A szeretetnek tehát nincs oka, csak virágba borítja a valóságot. Mert a mátrixon túlról jön. Áthatja, élővé teszi a mátrixot, de mégis különbözik attól. Csak még nincs szemünk Őt látni… Szati a negyedik részben már felnőtt és mindig ott van Neo közelében, hogy segítse. Szinte észrevétlenül. Pont mint Bhakti devi, a szeretet Istennője. Csak Neo-nak akkor még nem volt „szeme” hozzá, hogy meglássa. De végül a szeretet mutatott utat, szeretet adott erőt, a szeretet adott tudást, hogy megtalálják és felébresszék Trinityt …mert a szeretetnek nincs oka. Csak virágba borítja a valóságot…